Az idei évben a Magyar Madártani Egyesület által kezdeményezett szavazás végeredményeként a búbos banka lett az év madara. Ismerkedjünk meg hát vele és rokonaival!

Tudta? A szalakótaalakúak rendjébe hazánkban 4 faj tartozik

Az ebbe a madárrendbe tartozó fajok (a búbos banka, a szalakóta, a gyurgyalag és a jégmadár) első ránézésre nem is tűnnek rokonoknak, annyira különböző az alakjuk, megjelenésük. Közös jellemzőjük, hogy rendkívül színesek, a legszínpompásabb hazai fajok közülük kerülnek ki. Magyarországon a szalakóta kivételével gyakoriak, sokkal többször találkozunk (találkozhatunk) velük, mint azt gondolnánk!

Hol láthatjuk őket?

A búbos bankával (Upupa epops) jó eséllyel állattartó telepek mellett, száraz erdőfoltokban találkozhatunk. Imádnak a trágyában turkálni (sok lárvát szednek ki belőle), ezért kötődnek az állattartáshoz. Kiskertekben is megjelenhetnek, itt a talajból szedik ki a pajorokat, lótücsköt. Fürge mozgásúak a földön, pillangószerűen csapkodó reptükben rendkívül látványosan tarkabarkák. A hím hangja (április-június) egyszerű, de messze hangzó, jellegzetes, tudományos nevében az „Upupa” is erre utal. (Itt meghallgatható.)

A szalakóták (Coracias garrulus) Magyarországon a Kiskunság és az Alföld madarai. Gyepeken, legelők mentén akár az út mellett is feltűnhetnek, a telefonpóznák tetején, vagy a vezetékeken ücsörögnek, onnan kémlelik a környéket.

A gyurgyalagok (Merops apiaster) nagyon sok időt töltenek a levegőben, főként vonulási időszakban (augusztus) bárhol előfordulhatnak, még nagyvárosok felett is. Általában 5-10 fős csapataik vonuláskor akár 80-100 főssé is duzzadhatnak. Reptükben folyamatosan szólnak, hangjuk jellegzetes, ha bevésődik a fülünkbe, akkor hamar felismerjük őket. (Itt meghallgatható.)

Jégmadárral (Alcedo atthis) folyók, tavak mentén találkozhatunk; jellemző élőhelyei a nyugodt mellékágak. Vadászathoz gyakran használnak víz fölé nyúló ágakat, vízbe szúrt karót, ezeken sokat ücsörögnek, de itt nem mindig könnyű őket észrevenni. Sokat szólnak, magányos madarak lévén civakodósak, gyakran láthatók perlekedő, kergetőző példányaik. A hang ismerete itt is sokat segít! (Itt meghallgatható.) A víz felett repülő madárból leginkább élénk kék háta látható, ezért hívták régen repülő drágakőnek.

Tudta?  A búbos banka különleges fejdísszel büszkélkedik

A hazai faunában (de még Európában is) egyedülálló az a fejtollazat, amelyet a búbos banka visel. Igazi különlegessége, hogy azt az izgalmi állapotától függően le tudja lapítani és fel tudja mereszteni. Ehhez némileg hasonló a búbos pacsirta fejbúbja, csak jóval kisebb és kevéssé impozáns. A bankáéhoz nagyon hasonló tollazat az ausztráliai papagáj fajok között található meg (kakadufélék).

Tudta?  A búbos banka fiókái aktívan védekeznek

A madarak még röpképtelen fiókái a ragadozók könnyű prédái. A búbos banka fiókái azonban hatékony módszert fejlesztettek ki a ragadozók távol tartására: a hívatlan vendég üdvözlés gyanánt ürülékzáport kap a szeme közé! A fiókák felváltva spriccelik ürülékükkel az odú bejáratát, az már csak hab a tortán, hogy mindez elképesztően penetráns szagú. Nem véletlen, hogy régen büdös bankának, fostos huputának  is hívták madarunkat, a tojás- és fiókaszedő szegény nép is elkerülte a bűzös odúkat. A neves ornitológus, Chernel István így ír róla: „…nem átallja saját otthonát bemocskítani…”. Másutt egyszerűen csak ennyit írnak róla: „…büdös, mint a dög…”

Tudta? A búbos banka nagy lótücsökpusztító

A búbos banka rovarevő, főleg a termetes fajokat, lárvákat szereti. Hosszú, hajlott csőrével hatékonyan tudja átvizsgálni a legelőn „felejtett” trágyalepényeket, az állattartó telepek mellé kihordott trágyaprizmákat (erről kapta régen a ganajmadár, szarbanka nevet), a kaszálókon a tücsök után tud nyúlni annak járatában. A veteményesekben is megjelenhet, ott a nagy kárt tevő lótücsköket is szeretettel elfogyasztja, ezzel nem kis hasznot hajtva a kerttulajdonosoknak.

Tudta? A szalakótát régen kékcsókának is hívták

A szalakóta küllemében és viselkedésében erősen idézi a dolmányos varjakat. Varjú méretű, hangja sem túl szívhez szóló. Agresszivitására példa, hogy ha kiszemel magának egy odút, akkor minden további nélkül kilakoltatja a már ott költő más fajok családjait (veréb, seregély). Viszont ha autóval a közelükbe kerülünk, nagy esély van rá, hogy elrepülnek a gyanakvó madarak. Ekkor fog elállni a lélegzetünk: a repülő szalakóta látványát nem fogjuk egyhamar elfelejteni, a csapkodó madár kéksége egyedülálló látvány! Ezeket a tulajdonságait ötvözték elődeink, amikor nagyon találóan kékcsókának hívták.

A szalakóta a nevét amúgy a búbos bankának köszönheti. Régen ugyanis voltak olyan elnevezések (szarakakota), amelyeket mindkét madárra használták, mivel bizonyos tulajdonságban hasonlítottak egymásra (Chernel írja: „…(a szalakóták) szobatisztaság dolgában oly fokon állnak, mint a banka-fiak”). A szar és a kakota szóból lett a szarakakota, ez lerövidült a szarakotára, amelyből végül a szalakóta név lett, jól elfedve a nem éppen hízelgő eredetet.

Tudta?  A szalakóta legjellemzőbb élőhelye a fás legelő

A fás legelőt úgy kell elképzelni, mintha az erdőt összekevernénk a gyeppel: a füves területen szétszórva idős fák állnak. Az ilyen típusú élőhelyek ideálisak a gyepek által nyújtott táplálékkal élő madaraknak, de a fióka neveléséhez és a hatékony vadászathoz szükségük van a fákra is. A régi időkben a nagyarányú külterjes állattartás miatt az ilyen típusú élőhelyekből hazánkban sem volt hiány. Mára ezek a hagyományos élőhelyek eltűntek, legközelebb Romániában találkoztam ilyen csodálatos élőhelyekkel, amelyeket persze a szegénység indukálta extenzív állattartás tart fenn a mai napig (a spanyolországi parafatölgy-ültetvények hasonlóak ehhez). A még meglévő legelők, védett gyepek bár alkalmasak táplálékszerzésre, a legnagyobb probléma ott az, hogy nincs fészkelésre alkalmas odvas fa. A jelentősen megritkult szalakótaállományt mesterséges odúk kihelyezésével sikerült költésre bírni, pl. a Dél-Alföldön 10 év alatt tudtak így szinte a semmiből 40 páros állományt kialakítani.

Tudta? A mai napig nem tudjuk, hol telelnek szalakótáink

A szalakóta Európától Nyugat-Szibériáig költ, de az összes madár Afrikában telel. Azt tudjuk, hogy Afrikában átszelik a Szaharát, példányaik eljutnak egészen Fokföldig. Meglepő azonban, hogy pontosan nem tudjuk, a nálunk költők Afrika melyik részét használják teleléskor. Miért érdekes ez? A hazai partifecske-populáció pontos telelő helye a gyűrűzés segítségével tisztázódott. Hosszú távú kutatási program bizonyította, hogy a magyarországi költőállomány nagysága szoros összefüggésben van az afrikai Száhel-övezetben tapasztalható negatív változásokkal.  A szalakóta esetében hazánkban uniós támogatású Life-program indult, melynek keretében - többek között - műholdas nyomkövetőkkel ellátott madarak fogják majd a kérdésre megadni a hiányzó választ. 

Folytatjuk...

Szöveg: Pénzes László

Fotó: Csonka Péter

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!