A kényelmes és okos kertész nem hajolgat, hanem a földet emeli megfelelő magasságba. Persze nem csak ez az egyedüli oka az ágyás megemelésének. Ha már itt tartunk, a hétrét görnyedésnél, fárasztó guggolásnál jobb, ha mint az ivó zsiráf, széles terpeszben állva hajladozunk. Valahogy így:

Az otthoni kertészkedés egyik kísérletező terepe lehet a magas- vagy emeltágyás. A profi kertészek régóta kihasználják a rendszeres talajcsere nyújtotta lehetőségeket termesztő berendezéseikben. Így tudnak nagyobb mennyiségű és szebb, egészségesebb termést szedni a fóliasátorban, üvegházban, holott a terület nem változik, csak a közeg, amiben a növények élnek. Tegye ezt az is, akinek érkezése van földet keverni, és azt különböző magasságú keretek közt művelni. 

Felesleges a magas- vagy emelt ágyás előnyeiről írni, hiszen könnyű belátni, hogy nagy edényről, virágcserépről van szó. Olyanról, amelyben javítani lehet azon a közegen, amelyben a növények élnek.  A két elnevezés közötti különbség egyrészt a magasságban van, de az is, hogy az emeltágyás aktív talajkapcsolattal rendelkezik, míg a magaságyás olyan is lehet, mint egy lábakon álló teknő, amely nem kapcsolódik feltétlenül a természetes talajhoz.

A különlegesnek mondható ágyások akkor működnek igazán jól, ha a talajt úgy állítjuk össze, hogy az ne csak bőséges növényi táplálékot rejtsen, hanem melegítsen is. Az építéskor figyelembe kell venni azt is, hogy az ilyen ágyásba nem nagy szabad belépni, ezért úgy kell számolni, hogy kézzel, vagy alkalmas, rövid nyelű szerszámmal hozzáférjünk a növényekhez. Fontos, hogy a az ágyás körüli járófelület olyan széles legyen, hogy rajta kényelmesen lehessen mozogni, gyalog, sámlival, akár tolószékkel is. Ez utóbbi azért fontos, mert a mozgásukban korlátozottaknak azzal, hogy nem kell a talajig hajolgatni, az emelt ágyással lehetőségük nyílik kertészkedni.

A talajból 30 – 120 cm-re kiemelkedő ágyások építése során olyan anyagokat kell használni, egymásra rétegezni, amelyek a rothadás közben hőt is termelnek. A növényi részek, komposzt hőtermelése jóvoltából sokkal korábban kiültethetjük a palántákat, illetve ősszel tovább tart a vegetációs időszak. Száraz időben a gyors kiszáradás veszélyezteti emeltágyunkat, ezért rendszeresen és gondosan öntözzük.

Ahogy a talajszint ágyásait is ősszel ajánlott előkészíteni, így van ez az emeltágyással is. Egy egyszerű, 30 cm magas emeltágyás elkészítését a benne lévő föld kilapátolásával kell kezdeni. Legalább 20 cm-es mélyedést kell készíteni, amelybe levágott füvet, más növényi anyagot, a metszésből megmaradt feldarabolt ágakat, mulcsot kell rétegezni. Ez mintegy melegítő paplanként működik, hiszen a bomlás közben hőt termel. A leendő ágyás méreténél 20-40 cm-rel kisebb területet kell feltölteni e szerves matériával. Ez a rész lassan elbomló, cellulózban gazdag, jó vízvezető anyagokból áll. Vagyis, ha a leendő ágyás 160 x 500 cm lesz, akkor ez a „párna” 130 x 470. Erre kerüljön vissza a kiásott földből 5 cm-es réteg, amit jól le kell döngölni. A szendvics következő rétege 30 cm nedves lomb és komposzt keveréke, ezt borítsa újabb földréteg, végül az egész ágyás tetejére 20 cm azonos mennyiségű komposzt és kerti föld keveréke kerüljön. Ekkor kell összetákolni a karámot. Az ágyás alját akkor szükséges az eredeti talajtól elválasztani, ha az szélsőségesen savanyú, vagy meszes.

Mivel az emelt-, magaságyás intenzív termesztő közeg, ezért mulccsal érmes meggátolni a nedvesség elillanását. Az így elkészített ágyás akár hat-nyolc évig termékeny lesz, különösen akkor, ha a harmadik évben újabb 5 cm vastag komposztréteget kap.

Szerző: Czauner Péter

Forrásokért katt a képekre.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg ismerőseiddel és csatlakozz a Kapanyél Facebook-közösségéhez!